"Ami a zenét illeti, azt akkor érezhetjük át, ha megértjük a dolgok indítékát és isteni rendszerét. Mert ez a rend, melyben az egység egészén belül minden egyenként került elhelyezésre, valójában csodálatos összhangú isteni dallam."(Hermész Triszmegisztosz) 

A zenekar

Váczi Dániel (alt- és szopraninó szaxofon)
Horváth Balázs (nagybőgő)
Mohay András (dob) vs. Sárvári Kovács Zsolt (dob)

A 2001 őszén alakult trió Váczi Dániel szerzeményeit játssza. A szigorúan komponált témák közé nagy ívű improvizációk ékelődnek. Műfaját tekintve a modern jazz és a kortárs zene határmezsgyéjén áll.

"A trió vezetője, Váczi Dániel az elmúlt néhány évben olyan bensőséges, összeszokott alkotóműhelyt teremtett, melynek munkája mára különlegesen érzékeny zenévé érlelődött - mint azt e hangfelvétel is bizonyítja.A saját szerzeményekből álló produkció eredeti, első hallásra kissé misztikus zenei atmoszférát teremt, melynek hátterében egyfelől a klasszikus ompozíciószerkesztés és előadói gyakorlat igénye, másfelől pedig a legjelentősebb kortárs szaxofonos jazztriók irányadó hatása nyilvánvaló. Gondos kidolgozottság és nagyfokú pontosság jellemzi a produkciót, mely így inkább a zene lélektanitartalmának cizelláltságát és összetett szépségét hangsúlyozza. A jazztől megszokott spontaneitást vagy expresszív erőt ezúttal inkább a hangzó felszín alatt érezheti a zenehallgató, ami pedig közvetlenül hat: az áttetszően légies, szenzitív, gondolatébresztő zene."

Matisz László

Váczi Dániel Trió: AKRON

A harmincas muzsikus már több mint 10 éve jelen van a hazai jazzszínpadon. Közreműködött féltucat CD-n, öt éve alakult triójával pedig számos koncertet adott. Éppen itt volt az ideje, hogy saját lemezzel álljon elő. Saját bevallása szerint valahol a modern jazz és a kortárs zene határmezsgyéjén található. Leszögezhetjük már elöljáróban: a debütálás szívet melengetően sikerült.10 Váczi-szerzemény 3+1 kitűnő muzsikus tolmácsolásában. A szvinghez és a mainstreamhez szokott füleknek talán túlságosan elvontnak tűnik az a zene, de aki a megértés szándékával közelít hozzá, tapasztalni fogja, hogy a közel egy órás anyagnak egyetlen unalmas pillanata sincs. Ez elsősorban Váczi kompozíciós és arányérzékét dicséri.

A Váczi Trió zenéje kvalitásos tagjainak előadásában el is éri a kellő hatást. A zenekarvezető, aki altszaxofonon játszik klisék nélkül, szikáran, de igen ötletesen improvizál. Személyében egy nagyon tehetséges, korunk zenei irányzataira odafigyelő és azokat értő zenészt ismerhetünk meg. A kíséret tagjai ideális partnerek. A bőgős Horváth Balázs és a dobos Sárvári Kovács Zsolt már Borbély Mihály kvartettjében megmutatták a kortárs jazz hazai megszólaltatása iránti elkötelezettségüket. Ugyancsak érvényes ez a darabok többségében közreműködő másik ütősre, Mohay Andrásra, aki igazi all-round zenészként bármilyen formációban megállja a helyét.

Ez a zene nem felhőtlen szórakozás, elmélyült figyelmet érdemel, de megéri. Elsősorban a némileg intellektuálisabb beállítottságú hallgatóknak fog tetszeni. De nekik nagyon!

Márton Attila
Gramofon 2006

VÉGSŐ ZOLTÁN
Egy helyben

Zene

Az anyag olyan sokára jutott el a megjelenésig, hogy közben az eredeti dobos másikra cserélődött. És a kompozíciók még így is majdnem érett arcukat mutatják a korongon, de hiányzik mögülük a törődés. Egy nagy sóhajt hallani, végre kész, megjelent, mégis talány, mi történik ezután. Galád dolog egy szimpatikus produkció esetében az apró hibákkal kezdeni, csakhogy rendkívül idegesítő és igénytelenségről árulkodik, ha a mobil többször is belezizeg a felvételbe. Olyat pedig még egyszerűen nem láttam, pláne a Photoshop korában, hogy a borító egy elírását írógéppel ráütött x-szel javítják. A zenekar weboldalán 2004 januárjáig sorakoznak a már lezajlott koncertek dátumai, nyúlfarknyi információk a zenészekről, a megjelent lemezről és a tagcseréről szó sem esik - azt hiszem, ennek így aligha van értelme.

Tisztességgel végighallgattam a Váczi Dániel Trió számos, kevéssé látogatott koncertjét, közben többször éreztem úgy, hogy a magyar dzsessz kiemelkedően reményteli tagjai verbuválódtak a zenekarba (Váczi Dániel fúvósokon, Horváth Balázs bőgőn, Sárvári Kovács Zsolt dobon, akit tavaly Mohay András váltott). Még kedvenc számom is van tőlük, Csengő a címe: a zenefolyam előrehaladtával a témából lecsippentenek, míg az pár hangra fogyatkozik, rövidül a frázis, aminek a végén megszólal a csengő. Nem nagy ötlet, mégis ügyesen játszik a befogadhatósággal, valóban élmény felfedezni a játékosságot és az okos aránytartást. A Cambridge című darabhoz érkezve nyomban elfelejthető, amit az arányokról gondol az ember: inkább hiányérzetet kelt két-két percnyi bőgő-, majd dobszóló közé ugyanilyen hosszúságban zenekari játékot ékelni. Nem lehet minden ugyanolyan fontos, mert eltűnik a mélység, egyszerűbben: unalmas lesz a zene. Ez egyébként a lemez egészére nem igaz, felettébb tartalmas kompozíciókkal van dolgunk, van tere az improvizációknak, a részek nem csupán egymásba csusszannak, hanem világosan építkeznek a zenekar karakterét egyértelművé téve. Kifejezetten modernista dzsessz szól a lemezről, amerikai vagy más vonatkozó példával csak azért nem hozakodom elő, mert ez a zenekar hallhatóan keveset gyakorol együtt, egyelőre nem méltó a hasonlítgatásra. Váczi Dániel fúvósjátéka gyámoltalan, a formás dallamívek magabiztosságot igényelnének, a szűk dinamikai tér és a fojtott ritmusvilág miatt pedig a jó hangulat is csorbát szenved. Alkalom pedig volna bőven arra, hogy a trió kiszakadjon a jellegzetesen kedvtelen magyar dzsesszből, mondjuk a lüktető Vich című számmal, vagy az itthon unikálisnak számító szopranínószaxofon gyönyörűen nazális hangjával és hajlékony modorával, különös tekintettel a nyitókompozícióra.

A zenekar 2001-ben alakult, négy évbe tellett, mire sikerült Váczi Dániel - elsősorban személyes indíttatású - szerzeményeit rögzíteni. Közben a szerzemények bizony megöregedtek, elfáradtak, nem sok, ha egy zenekarral (mostanáig számítva) fél évtizeden keresztül ennyi és egy maréknyi koncert történik. Valószínűleg ez a helyzet a magyar dzsesszel alapjáraton. Az indíttatás ott motoz az első próbák légkörében, az eljátszott témák többsége szívügy, aztán szembe jön a valóság, még ha némely motívum a honi vidéken az újdonság erejével is hat: kevés a fellépési lehetőség, rendszeresen koncertezni nincsen kellő terep, az elkészült anyag piacképtelen (egyetlen kiadónak sem kellett, egy magáncég jelentette meg az Artisjus Zenei Alapítvány támogatásából), minimális példányszámban még minimálisabb terjesztésben rövid időn belül eltűnik a látómezőről. Kedves kollegák, több kitartást, elszántságot és gyakorlást kívánok!

(Váczi Dániel Trió: Akron - L. V. Hang Bt., 2005)
magyar :: English